Fatáblák és vászonképek

Szűz Mária, olaj, vászon, XVIII. sz.,részlet. Vászon-rekonstrukció: A kiszakadt vászon szálait mindkét irányban rugalmas ragasztóval egyenként összeragasztottam , és rekonstruáltam a szövést, hogy a vászon eredeti állapotához hasonlóan funkcionáljon, és a hátoldala is megőrizze hiteles, kutatható állapotát. A szegőszéleket is megerősítettem,hogy kibírja az újrafeszítést a vakkeretre. Főleg akkor van ennek a módszernek jelentősége,ha a kép hátulján értékes információt hordozó felirat van. Ezzel a módszerrel Svájcban a zürichi Restaurátorképző Intézetben  ismerkedtem meg.

Félbetisztítás: A festmény erősen szennyezett, a lakkréteg

elsárgult,megrepedezett,behomályosodott. Tisztítás közben előbukkant az eredeti színvilág.

Hátoldal: Az elején látható göröngyös felületet a hátoldal sokszoros foltozása okozta. Egymás alatt hét, egyre kisebb foltozást találtam,végül egy foltozott lepedővel „dublírozták”, ragasztották le az egész vásznat,hogy elfedjék a sok kisebb foltot.

Knopp Imre festménye, hátoldal: (Tibolddaróci Bottlik Mauzóleum: XX. Sz. eleje.)

A festmény a nedves pincében történt hosszas tárolás következtében erősen károsodott: a krétaalapozás felduzzadt, a vászon rostjai összezsugorodtak, a festékréteg  feltáskásodott, feltorlódott, elvált az alaptól, végül kisebb-nagyobb foltokban lepergett. Konzerválás előtt nedvesen kellett széthúzni mindkét irányban,de csak részleges eredményt lehetett elérni,mert több cm eltérés volt az eredeti mérethez képest.